Március elején már egészen kellemes idő van Rómában. A nappali 15 Celsius fok körüli hőmérséklet kedvez a hosszú sétáknak. És éjszaka is alig süllyed tíz fok alá.
A Via dela Vite egy keskeny, egyirányú, magas palotákkal övezett utca. A Via del Corso útról nyílik, és mondhatni, hogy a történelmi óváros szívében helyezkedik el. Róma legtöbb nevezetessége innen öt-tíz perc séta alatt elérhető.
Tegnap este, úgy tíz óra körül szálltunk le a város legnagyobb repülőterére Fiumicino -ban. Az út egy kicsit több mint másfél órát tartott. A Wizzair pilótája azt mondta, hogy erős szembe szél miatt "csak" 650 km/óra sebességgel tudunk haladni. Időnként jól megrázkódott a gép, de ezen kívül nem volt semmi probléma. Jó volt hátradőlni a székben és nem csinálni semmit. Az utóbbi napok intenzív internetes aktivitása elég sokat kivett belőlünk.
A reptéren előbb buszra kell szállni, az visz ki az épülethez. Ott nyilak és bőrönd ikonok mutatják az utat a csomag kiadó terem felé. Hosszú folyosók és lépcsők sorát követve, végül is eljutottunk a csomagjainkat szállító futószalagig. Ekkor, az előzőleg e-mailben megbeszéltek alapján, felhívtam telefonon Angelat, a római szállásunk házigazdáját. Azt javasolta, hogy szálljunk taxiba és egy háromnegyed óra múlva találkozunk a háznál. A Fiumicio repülőtér húsz kilométerre van Rómától. A légitársaság prospektusában az olvasható, hogy 40 Euró fix tarifáért lehet a városba jutni. Angéla szintén azt írta, úgyhogy mi próbáltuk ehhez tartani magunkat.
A taxik hosszú sorban állnak és csak mindig a soron következőre lehet felszállni. Amikor próbáltam előre egyezkedni az emberünkkel az ár tekintetében, akkor elég barátságtalanul hadonászott olasz módra és a saját nyelvén igyekezett értésünkre adni, hogy az árat a taxi órája határozza meg. Ha ötvenet fog mutatni, akkor annyi lesz. Nem fogadtuk el. Angolul mondtam neki, hogy mi fix tarifáról tudunk. Mérgesen legyintett, majd felvette a következő várakozó utasok egy csoportját. Újabb taxi, újabb próbálkozás. Itt sem aratott osztatlan lelkesedést a fix tarifás elméletünk, de végül is elfogadta. Megvárta, amíg az előtte lévő taxis - aki őt is tájékoztatta méltatlan igényünkről,- elhajt, majd beleegyezőn bólintott és már fogta is a legnagyobb csomagunkat, hogy a kocsiba tegye.
Szóval száguldottunk a Rómát övező "Circonvallazione" (Nagy körgyűrű) úton és elvonatkoztatva sofőrünk vakmerő előzéseitől, megcsodálhattuk a város esti fényeit. A taxi sofőr egy szót sem tudott angolul, úgyhogy nagy eszmecserét nem folytattunk. Úgy az út közepe felé még egyszer elkérte tőlem a térképet, amelyre bejegyeztem a címet és tanulmányozni kezdte, miközben úgy százharminccal közlekedtünk. Mondanom sem kell, hogy szükségét láttam annak, hogy megerősítsem magamban, hogy mi a sors kegyeltjei vagyunk és nem történhet semmi baj.
Az út vége még tartogatott egy kis meglepetést. Utcánkban egyirányú volt a forgalom. Mi pedig éppen az ellenkező végénél kötöttünk ki. Taxis barátunk rövid gondolkodás után nekilódult háttal a keskeny utcának. Ezt a vezetési stílust azt hiszem, hogy sokan megirigyelhetnék tőle. Végül is a reklámtáblák, a vendéglők előtt álló nagy virágládák, mind sértetlenül megúszták és mi megérkeztünk a ház elé, éppen Angélával egy időben. A taxi órája 45 Eurót mutatott. Szó nélkül kifizettük, amit emberünk látványosan megenyhülő arckifejezéssel fogadott.
Szállásunk minden igényt kielégítőnek mutatkozott. Felszerelt konyha, fürdőszoba, tágas nappali, internet hozzáférés, TV, DVD, fűtő-hűtő légkondi.
Másnap esős időre ébredtünk. Elindultam felfedező útra. Élelmiszer üzlet, pékség, hentes. Ezek álltak érdeklődésem középpontjában. Ezzel szemben a divatvilág egész tárháza felsorakozott előttem, meg-meg szakítva egy-egy étteremmel, kávézóval. Félóra erős gyaloglás után, úgy döntöttem, hogy csak megkérdezek valakit. Egy cipőboltos éppen az ajtó rácsot húzta fel, amikor hozzáléptem és minden olasz tudásomat bevetve érdeklődni kezdtem egy ABC után. Úgy látszik, hogy megértette, mert a karjával előre mutatott és azt mondta "Due sinistra". A jelzett irány eszembe juttatta, hogy valóban ez a szó azt jelenti, hogy balra. Innentől kezdve gyerekjátéknak tűnt a feladat. A szóban forgó utca nagyon keskeny volt, apró vendéglők és kávézók sorakoztak itt is. Semmi jelét nem láttam annak, hogy itt élelmiszer üzlet lenne. Amikor már éppen kezdtem teljesen elbizonytalanodni, akkor egy nagy kapuhoz értem, amely egyenesen az áhított üzletbe vezetett.
Egy egyénileg szervezett kirándulás logisztikája körülbelül itt ér véget. Jöhetnek a nagy séták! Minden háttér feltétel adott. Éljen Róma!
Képek Rómából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése