2009. március 7., szombat

Rómába visszatérni...

A Via del Corso a hétköznapokban Róma egyik forgalmas ütőerének számít, amely összeköti a Velence teret (Piazza Venezia) a város másik gigantikus terével a Piazza del Popolo-val (Nép tere).

A Velence teret úgy húszpercnyi kényelmes séta után érjük el. A fehér sisakos rendőrök, akik időnként kiállnak a tér közepére forgalmat irányítani, most a járdán beszélgetnek. Ragyogóan süt a nap és mi hunyorogva nézünk körül. Jobbról az 1464-ben befejezett, Pietro Barbo bíboros nevéhez fűződő Velence palota áll, amely az egyik legrégebbi reneszánsz stílusú polgári épület Rómában. A palota érdekessége többek között, hogy Benito Mussolini főhadiszállásként használta és ennek erkélyéről szólt az olasz néphez. Jelenleg múzeumként funkcionál, otthont adva olyan képzőművészeti alkotásoknak, mint szőnyegek, kora reneszánszbeli festmények és szobrok.

A tér szemközti oldalán (tőlünk balról), a Velence palota hasonmása a Palazzo Generali látható. Még egy további híres épülete van a térnek, éspedig a Palazzo Bonaparte. Bonaparte Napoleon édesanyjának, egészen az 1836-ban bekövetkezett haláláig lakhelyéül szolgált, VII Pius pápa jóvoltából, aki menedékjogot biztosított számára.

Végül, de nem utolsó sorban szemben előttünk magaslik a II. Vittorio Emanuele emlékmű. Olaszország első királyának dedikált építmény impozáns méretei ámulatba ejtik az ide látogatókat. Guiseppe Sacconi tervezte, és bár 1911-ben felavatták, a további kiegészítéseket is beleszámítva, negyven évig tartó munkálatok után végül 1935-ben fejezték be. Számos történelmi épület áldozatul esett, amikor teret kellett biztosítani ennek a fehér márványból készült alkotásnak. Az épületegyüttes központjában emelkedik Victor Emanuele 12 méter magas lovasszobra. Alatta pedig az előtérben az örök lánggal is jelzett Ismeretlen katona sírja, amelyet két díszegyenruhás fegyveres katona őriz.
A szobor mögött, enyhe ívet alkotva hatalmas oszlopok sorakoznak, mintegy jelképéül az olasz tartományoknak és az országban élő népeknek.

Ha itt jársz, akkor nem kerülheti el figyelmed Traianus római császár tiszteletére emelt oszlop sem. A 180 méter hosszan körbetekergő sáv 2000 darab vésett figurája a császár Daciai hadjáratát örökíti meg a második század elejéről.

Keskeny, éttermekkel, kávézókkal és divatáru üzletekkel tarkított keskeny utcákon közelítjük meg a Trevi kutat (Trevi Fountain).

Róma számos szökőkúttal büszkélkedhet, de mindezek közül vitathatatlan, hogy a Trevi a legszebb és a legnagyobb. A kút egy viszonylag kicsi, hasonló nevet viselő téren található, amely a nap szinte minden időszakában tömve van emberekkel. A kút hatalmas falként tornyosul a tér egyik oldalán. E fal közepén kőszobor, amely Neptunt, a tenger istenét ábrázolja. Hintóját két tengeri paripa húzza, amelyek közül az egyik nyugodt és engedelmes, a másik pedig makrancosan ágaskodó, szimbolizálva ezzel a tenger változó arcait. Neptun balján álló hölgy a bőséget, míg a jobbján elhelyezkedő pedig a tisztaságot képviseli. A kút előterében, a medencében összegyűlő víz magát a tengert jelképezi.

A monumentális barok műalkotás Bernini tervei alapján 1762-ben készült el.
A legenda szerint visszatér Rómába az, aki pénzt hajít a kútba. Az érmét a vállad felett kell átdobnod a kútnak hátat állva.


Szombat délután a Via del Corso-ra rá sem lehet ismerni. Az utcát teljes szélességében birtokukba veszik a sétáló járókelők. Valóságos hömpölygő emberáradat. Egyetlen járművel közlekedőknek a rendőrök (Carabinieri) számítanak, akik egyébként vigyázó tekintetükkel jelen vannak Róma minden forgalmas helyén.

A Velence tér irányába indulunk újból. A Piazza Colonna térhez érve balra fordulunk és követjük a sétáló sokaságot a Phanteon felé.

Wikipedia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése