A Via del Corso a hétköznapokban Róma egyik forgalmas ütőerének számít, amely összeköti a Velence teret (Piazza Venezia) a város másik gigantikus terével a Piazza del Popolo-val (Nép tere).
A Velence teret úgy húszpercnyi kényelmes séta után érjük el. A fehér sisakos rendőrök, akik időnként kiállnak a tér közepére forgalmat irányítani, most a járdán beszélgetnek. Ragyogóan süt a nap és mi hunyorogva nézünk körül. Jobbról az 1464-ben befejezett, Pietro Barbo bíboros nevéhez fűződő Velence palota áll, amely az egyik legrégebbi reneszánsz stílusú polgári épület Rómában. A palota érdekessége többek között, hogy Benito Mussolini főhadiszállásként használta és ennek erkélyéről szólt az olasz néphez. Jelenleg múzeumként funkcionál, otthont adva olyan képzőművészeti alkotásoknak, mint szőnyegek, kora reneszánszbeli festmények és szobrok.
A tér szemközti oldalán (tőlünk balról), a Velence palota hasonmása a Palazzo Generali látható. Még egy további híres épülete van a térnek, éspedig a Palazzo Bonaparte. Bonaparte Napoleon édesanyjának, egészen az 1836-ban bekövetkezett haláláig lakhelyéül szolgált, VII Pius pápa jóvoltából, aki menedékjogot biztosított számára.
Végül, de nem utolsó sorban szemben előttünk magaslik a II. Vittorio Emanuele emlékmű. Olaszország első királyának dedikált építmény impozáns méretei ámulatba ejtik az ide látogatókat. Guiseppe Sacconi tervezte, és bár 1911-ben felavatták, a további kiegészítéseket is beleszámítva, negyven évig tartó munkálatok után végül 1935-ben fejezték be. Számos történelmi épület áldozatul esett, amikor teret kellett biztosítani ennek a fehér márványból készült alkotásnak. Az épületegyüttes központjában emelkedik Victor Emanuele 12 méter magas lovasszobra. Alatta pedig az előtérben az örök lánggal is jelzett Ismeretlen katona sírja, amelyet két díszegyenruhás fegyveres katona őriz.
A szobor mögött, enyhe ívet alkotva hatalmas oszlopok sorakoznak, mintegy jelképéül az olasz tartományoknak és az országban élő népeknek.
Ha itt jársz, akkor nem kerülheti el figyelmed Traianus római császár tiszteletére emelt oszlop sem. A 180 méter hosszan körbetekergő sáv 2000 darab vésett figurája a császár Daciai hadjáratát örökíti meg a második század elejéről.
Keskeny, éttermekkel, kávézókkal és divatáru üzletekkel tarkított keskeny utcákon közelítjük meg a Trevi kutat (Trevi Fountain).
Róma számos szökőkúttal büszkélkedhet, de mindezek közül vitathatatlan, hogy a Trevi a legszebb és a legnagyobb. A kút egy viszonylag kicsi, hasonló nevet viselő téren található, amely a nap szinte minden időszakában tömve van emberekkel. A kút hatalmas falként tornyosul a tér egyik oldalán. E fal közepén kőszobor, amely Neptunt, a tenger istenét ábrázolja. Hintóját két tengeri paripa húzza, amelyek közül az egyik nyugodt és engedelmes, a másik pedig makrancosan ágaskodó, szimbolizálva ezzel a tenger változó arcait. Neptun balján álló hölgy a bőséget, míg a jobbján elhelyezkedő pedig a tisztaságot képviseli. A kút előterében, a medencében összegyűlő víz magát a tengert jelképezi.
A monumentális barok műalkotás Bernini tervei alapján 1762-ben készült el.
A legenda szerint visszatér Rómába az, aki pénzt hajít a kútba. Az érmét a vállad felett kell átdobnod a kútnak hátat állva.
Szombat délután a Via del Corso-ra rá sem lehet ismerni. Az utcát teljes szélességében birtokukba veszik a sétáló járókelők. Valóságos hömpölygő emberáradat. Egyetlen járművel közlekedőknek a rendőrök (Carabinieri) számítanak, akik egyébként vigyázó tekintetükkel jelen vannak Róma minden forgalmas helyén.
A Velence tér irányába indulunk újból. A Piazza Colonna térhez érve balra fordulunk és követjük a sétáló sokaságot a Phanteon felé.
Wikipedia
Kalandos utazásaink
2009. március 7., szombat
2009. március 6., péntek
A Spanyol lépcső
A Via Frattina párhuzamos a mi utcánkkal. Egy picit szélesebb és sokkal forgalmasabb.
Szinte kihagyás nélkül sorakoznak az üzletek. A figyelmesebb szemlélődőnek minden egyes kirakat esztétikai élményt jelent. Látszik, hogy a tulajdonosok a marketing teljes arzenálját bevetették az egyediség, a fantáziadús megjelenés, a figyelemfelkeltés és a csábítás érdekében. A kis üzletek az egyre markánsabb szakosodásukkal, a közvetlenségükkel, figyelmességükkel hatékonyan ellensúlyozni tudják a szupermarketek konkurenciáját.
A hőmérséklet ma is tizenöt Celsius fok. A bátrabbak már elfoglalják a vendéglők előtti terített asztalokat. Gyakran találkozhatunk az ajtóban álló vendéglőssel, aki udvariasan vacsorához invitál. A vörös rózsákat kínáló, vélhetően arab származású fiatalembereket sem könnyű lerázni. Egyszerűen a hölgy kezébe nyomják a virágot és természetesen elvárják az úrtól, hogy legyen gentleman és fizesse ki.
A Spanyol lépcső szokás szerint, most is zsúfolásig megtelt helybéliekkel és kirándulókkal.
Díszes egyenruhába öltözött gárdistákkal lehet fényképet készíteni. Mindenütt vidámság és nevetés. A hangulat lenyűgöző.
A Spanyol lépcső Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsőjének számít, 1717-ben épült. Állítólag azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. A lépcső tetejében az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templom található.
A szép freskókkal díszített templomban éppen egyházi szertartás van. Baloldalon földig érő fehér csuklyás ruhát viselő férfiak, míg a jobb oldalon ugyanígy felöltözött, fejkendőt is viselő nők állnak arccal az oltár felé . Lassú, gyönyörű dallamú énekük betölti körülöttünk a teret. Az egyik férfi füstölővel a kezében elindul a padsorok között, megáldva a jelenlévőket. Az emberek felállva fogadják. Majd az egyik nő válik ki a csoportból vékony égő gyertyát tartva a kezében, az oltárhoz lép és meggyújtja az ott elhelyezett többi gyertyát. A kórus imát mormol, majd újból felcsendül az ének. A pillanat megigéző.
A templom előtt található az Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkje. Az előtte húzódó kőkorlát mentén fényképező turisták sokasága. Alkonyodik. A Szent Péter Bazilika irányában a vörösen izzó napkorong lassan lebukik a házak mögött, átadva Róma fényeinek az uralmat.
Képek Rómából
Szinte kihagyás nélkül sorakoznak az üzletek. A figyelmesebb szemlélődőnek minden egyes kirakat esztétikai élményt jelent. Látszik, hogy a tulajdonosok a marketing teljes arzenálját bevetették az egyediség, a fantáziadús megjelenés, a figyelemfelkeltés és a csábítás érdekében. A kis üzletek az egyre markánsabb szakosodásukkal, a közvetlenségükkel, figyelmességükkel hatékonyan ellensúlyozni tudják a szupermarketek konkurenciáját.
A hőmérséklet ma is tizenöt Celsius fok. A bátrabbak már elfoglalják a vendéglők előtti terített asztalokat. Gyakran találkozhatunk az ajtóban álló vendéglőssel, aki udvariasan vacsorához invitál. A vörös rózsákat kínáló, vélhetően arab származású fiatalembereket sem könnyű lerázni. Egyszerűen a hölgy kezébe nyomják a virágot és természetesen elvárják az úrtól, hogy legyen gentleman és fizesse ki.
A Spanyol lépcső szokás szerint, most is zsúfolásig megtelt helybéliekkel és kirándulókkal.
Díszes egyenruhába öltözött gárdistákkal lehet fényképet készíteni. Mindenütt vidámság és nevetés. A hangulat lenyűgöző.
A Spanyol lépcső Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsőjének számít, 1717-ben épült. Állítólag azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. A lépcső tetejében az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templom található.
A szép freskókkal díszített templomban éppen egyházi szertartás van. Baloldalon földig érő fehér csuklyás ruhát viselő férfiak, míg a jobb oldalon ugyanígy felöltözött, fejkendőt is viselő nők állnak arccal az oltár felé . Lassú, gyönyörű dallamú énekük betölti körülöttünk a teret. Az egyik férfi füstölővel a kezében elindul a padsorok között, megáldva a jelenlévőket. Az emberek felállva fogadják. Majd az egyik nő válik ki a csoportból vékony égő gyertyát tartva a kezében, az oltárhoz lép és meggyújtja az ott elhelyezett többi gyertyát. A kórus imát mormol, majd újból felcsendül az ének. A pillanat megigéző.
A templom előtt található az Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkje. Az előtte húzódó kőkorlát mentén fényképező turisták sokasága. Alkonyodik. A Szent Péter Bazilika irányában a vörösen izzó napkorong lassan lebukik a házak mögött, átadva Róma fényeinek az uralmat.
Képek Rómából
2009. március 5., csütörtök
Vakáció Rómában
Március elején már egészen kellemes idő van Rómában. A nappali 15 Celsius fok körüli hőmérséklet kedvez a hosszú sétáknak. És éjszaka is alig süllyed tíz fok alá.
A Via dela Vite egy keskeny, egyirányú, magas palotákkal övezett utca. A Via del Corso útról nyílik, és mondhatni, hogy a történelmi óváros szívében helyezkedik el. Róma legtöbb nevezetessége innen öt-tíz perc séta alatt elérhető.
Tegnap este, úgy tíz óra körül szálltunk le a város legnagyobb repülőterére Fiumicino -ban. Az út egy kicsit több mint másfél órát tartott. A Wizzair pilótája azt mondta, hogy erős szembe szél miatt "csak" 650 km/óra sebességgel tudunk haladni. Időnként jól megrázkódott a gép, de ezen kívül nem volt semmi probléma. Jó volt hátradőlni a székben és nem csinálni semmit. Az utóbbi napok intenzív internetes aktivitása elég sokat kivett belőlünk.
A reptéren előbb buszra kell szállni, az visz ki az épülethez. Ott nyilak és bőrönd ikonok mutatják az utat a csomag kiadó terem felé. Hosszú folyosók és lépcsők sorát követve, végül is eljutottunk a csomagjainkat szállító futószalagig. Ekkor, az előzőleg e-mailben megbeszéltek alapján, felhívtam telefonon Angelat, a római szállásunk házigazdáját. Azt javasolta, hogy szálljunk taxiba és egy háromnegyed óra múlva találkozunk a háznál. A Fiumicio repülőtér húsz kilométerre van Rómától. A légitársaság prospektusában az olvasható, hogy 40 Euró fix tarifáért lehet a városba jutni. Angéla szintén azt írta, úgyhogy mi próbáltuk ehhez tartani magunkat.
A taxik hosszú sorban állnak és csak mindig a soron következőre lehet felszállni. Amikor próbáltam előre egyezkedni az emberünkkel az ár tekintetében, akkor elég barátságtalanul hadonászott olasz módra és a saját nyelvén igyekezett értésünkre adni, hogy az árat a taxi órája határozza meg. Ha ötvenet fog mutatni, akkor annyi lesz. Nem fogadtuk el. Angolul mondtam neki, hogy mi fix tarifáról tudunk. Mérgesen legyintett, majd felvette a következő várakozó utasok egy csoportját. Újabb taxi, újabb próbálkozás. Itt sem aratott osztatlan lelkesedést a fix tarifás elméletünk, de végül is elfogadta. Megvárta, amíg az előtte lévő taxis - aki őt is tájékoztatta méltatlan igényünkről,- elhajt, majd beleegyezőn bólintott és már fogta is a legnagyobb csomagunkat, hogy a kocsiba tegye.
Szóval száguldottunk a Rómát övező "Circonvallazione" (Nagy körgyűrű) úton és elvonatkoztatva sofőrünk vakmerő előzéseitől, megcsodálhattuk a város esti fényeit. A taxi sofőr egy szót sem tudott angolul, úgyhogy nagy eszmecserét nem folytattunk. Úgy az út közepe felé még egyszer elkérte tőlem a térképet, amelyre bejegyeztem a címet és tanulmányozni kezdte, miközben úgy százharminccal közlekedtünk. Mondanom sem kell, hogy szükségét láttam annak, hogy megerősítsem magamban, hogy mi a sors kegyeltjei vagyunk és nem történhet semmi baj.
Az út vége még tartogatott egy kis meglepetést. Utcánkban egyirányú volt a forgalom. Mi pedig éppen az ellenkező végénél kötöttünk ki. Taxis barátunk rövid gondolkodás után nekilódult háttal a keskeny utcának. Ezt a vezetési stílust azt hiszem, hogy sokan megirigyelhetnék tőle. Végül is a reklámtáblák, a vendéglők előtt álló nagy virágládák, mind sértetlenül megúszták és mi megérkeztünk a ház elé, éppen Angélával egy időben. A taxi órája 45 Eurót mutatott. Szó nélkül kifizettük, amit emberünk látványosan megenyhülő arckifejezéssel fogadott.
Szállásunk minden igényt kielégítőnek mutatkozott. Felszerelt konyha, fürdőszoba, tágas nappali, internet hozzáférés, TV, DVD, fűtő-hűtő légkondi.
Másnap esős időre ébredtünk. Elindultam felfedező útra. Élelmiszer üzlet, pékség, hentes. Ezek álltak érdeklődésem középpontjában. Ezzel szemben a divatvilág egész tárháza felsorakozott előttem, meg-meg szakítva egy-egy étteremmel, kávézóval. Félóra erős gyaloglás után, úgy döntöttem, hogy csak megkérdezek valakit. Egy cipőboltos éppen az ajtó rácsot húzta fel, amikor hozzáléptem és minden olasz tudásomat bevetve érdeklődni kezdtem egy ABC után. Úgy látszik, hogy megértette, mert a karjával előre mutatott és azt mondta "Due sinistra". A jelzett irány eszembe juttatta, hogy valóban ez a szó azt jelenti, hogy balra. Innentől kezdve gyerekjátéknak tűnt a feladat. A szóban forgó utca nagyon keskeny volt, apró vendéglők és kávézók sorakoztak itt is. Semmi jelét nem láttam annak, hogy itt élelmiszer üzlet lenne. Amikor már éppen kezdtem teljesen elbizonytalanodni, akkor egy nagy kapuhoz értem, amely egyenesen az áhított üzletbe vezetett.
Egy egyénileg szervezett kirándulás logisztikája körülbelül itt ér véget. Jöhetnek a nagy séták! Minden háttér feltétel adott. Éljen Róma!
Képek Rómából
A Via dela Vite egy keskeny, egyirányú, magas palotákkal övezett utca. A Via del Corso útról nyílik, és mondhatni, hogy a történelmi óváros szívében helyezkedik el. Róma legtöbb nevezetessége innen öt-tíz perc séta alatt elérhető.
Tegnap este, úgy tíz óra körül szálltunk le a város legnagyobb repülőterére Fiumicino -ban. Az út egy kicsit több mint másfél órát tartott. A Wizzair pilótája azt mondta, hogy erős szembe szél miatt "csak" 650 km/óra sebességgel tudunk haladni. Időnként jól megrázkódott a gép, de ezen kívül nem volt semmi probléma. Jó volt hátradőlni a székben és nem csinálni semmit. Az utóbbi napok intenzív internetes aktivitása elég sokat kivett belőlünk.
A reptéren előbb buszra kell szállni, az visz ki az épülethez. Ott nyilak és bőrönd ikonok mutatják az utat a csomag kiadó terem felé. Hosszú folyosók és lépcsők sorát követve, végül is eljutottunk a csomagjainkat szállító futószalagig. Ekkor, az előzőleg e-mailben megbeszéltek alapján, felhívtam telefonon Angelat, a római szállásunk házigazdáját. Azt javasolta, hogy szálljunk taxiba és egy háromnegyed óra múlva találkozunk a háznál. A Fiumicio repülőtér húsz kilométerre van Rómától. A légitársaság prospektusában az olvasható, hogy 40 Euró fix tarifáért lehet a városba jutni. Angéla szintén azt írta, úgyhogy mi próbáltuk ehhez tartani magunkat.
A taxik hosszú sorban állnak és csak mindig a soron következőre lehet felszállni. Amikor próbáltam előre egyezkedni az emberünkkel az ár tekintetében, akkor elég barátságtalanul hadonászott olasz módra és a saját nyelvén igyekezett értésünkre adni, hogy az árat a taxi órája határozza meg. Ha ötvenet fog mutatni, akkor annyi lesz. Nem fogadtuk el. Angolul mondtam neki, hogy mi fix tarifáról tudunk. Mérgesen legyintett, majd felvette a következő várakozó utasok egy csoportját. Újabb taxi, újabb próbálkozás. Itt sem aratott osztatlan lelkesedést a fix tarifás elméletünk, de végül is elfogadta. Megvárta, amíg az előtte lévő taxis - aki őt is tájékoztatta méltatlan igényünkről,- elhajt, majd beleegyezőn bólintott és már fogta is a legnagyobb csomagunkat, hogy a kocsiba tegye.
Szóval száguldottunk a Rómát övező "Circonvallazione" (Nagy körgyűrű) úton és elvonatkoztatva sofőrünk vakmerő előzéseitől, megcsodálhattuk a város esti fényeit. A taxi sofőr egy szót sem tudott angolul, úgyhogy nagy eszmecserét nem folytattunk. Úgy az út közepe felé még egyszer elkérte tőlem a térképet, amelyre bejegyeztem a címet és tanulmányozni kezdte, miközben úgy százharminccal közlekedtünk. Mondanom sem kell, hogy szükségét láttam annak, hogy megerősítsem magamban, hogy mi a sors kegyeltjei vagyunk és nem történhet semmi baj.
Az út vége még tartogatott egy kis meglepetést. Utcánkban egyirányú volt a forgalom. Mi pedig éppen az ellenkező végénél kötöttünk ki. Taxis barátunk rövid gondolkodás után nekilódult háttal a keskeny utcának. Ezt a vezetési stílust azt hiszem, hogy sokan megirigyelhetnék tőle. Végül is a reklámtáblák, a vendéglők előtt álló nagy virágládák, mind sértetlenül megúszták és mi megérkeztünk a ház elé, éppen Angélával egy időben. A taxi órája 45 Eurót mutatott. Szó nélkül kifizettük, amit emberünk látványosan megenyhülő arckifejezéssel fogadott.
Szállásunk minden igényt kielégítőnek mutatkozott. Felszerelt konyha, fürdőszoba, tágas nappali, internet hozzáférés, TV, DVD, fűtő-hűtő légkondi.
Másnap esős időre ébredtünk. Elindultam felfedező útra. Élelmiszer üzlet, pékség, hentes. Ezek álltak érdeklődésem középpontjában. Ezzel szemben a divatvilág egész tárháza felsorakozott előttem, meg-meg szakítva egy-egy étteremmel, kávézóval. Félóra erős gyaloglás után, úgy döntöttem, hogy csak megkérdezek valakit. Egy cipőboltos éppen az ajtó rácsot húzta fel, amikor hozzáléptem és minden olasz tudásomat bevetve érdeklődni kezdtem egy ABC után. Úgy látszik, hogy megértette, mert a karjával előre mutatott és azt mondta "Due sinistra". A jelzett irány eszembe juttatta, hogy valóban ez a szó azt jelenti, hogy balra. Innentől kezdve gyerekjátéknak tűnt a feladat. A szóban forgó utca nagyon keskeny volt, apró vendéglők és kávézók sorakoztak itt is. Semmi jelét nem láttam annak, hogy itt élelmiszer üzlet lenne. Amikor már éppen kezdtem teljesen elbizonytalanodni, akkor egy nagy kapuhoz értem, amely egyenesen az áhított üzletbe vezetett.
Egy egyénileg szervezett kirándulás logisztikája körülbelül itt ér véget. Jöhetnek a nagy séták! Minden háttér feltétel adott. Éljen Róma!
Képek Rómából
2009. február 27., péntek
Finisben a "Róma" projekt
A repülő jegyet már hónapokkal ezelőtt megvettük. Az indulás idejének közeledtével már a szállás keresést sem lehetett tovább halogatni. A tegnapi estét erre szántam.
Elő a jó öreg Google keresőt és indulás Rómába. A szállás közvetítő weboldalak napról napra többen vannak és egyre profibbak. Nyilván tartják az általad már megtekintett helyeket, könnyen áttekinthető rendszerben bemutatják a kiadó ingatlan elhelyezkedését, az elérhetőségét, a felszereltséget, a környék látnivalóit, az árakat és még sok minden mást. A fotók is sokat segítenek a döntés meghozatalában. Természetesen azonnal közvetítik az ajánlat kérésedet és kategóriákba sorolva mutatják, hogy kik adtak érvényes ajánlatot, kik azok akik az általad megjelölt időszakból csak részben rendelkeznek szabad helyekkel, kik nem válaszoltak még és kik adtak nemleges választ. Majd elfelejtettem mondani, mindez angol nyelven bonyolódik.
Az egyik kiemelt szempont részemről az internetes kapcsolat biztosítása volt. Örömmel állapítottam meg, hogy ez már nem is annyira extra igény. Nagyon sok apartman leírása tartalmazta ezt az opciót is.
Kérdezhetnéd, hogy minek az internet, ha pihenni indul az ember! Hát erre több okból is szükség van. Egyrészt a napi programok összeállítását én el sem tudom képzelni e nélkül. Pillanatok alatt tudok információt beszerezni órarendről, közlekedésről, belépő díjak árairól, a nevezetességekről, a vele kapcsolatos történetekről.
A napi fotó termést is ide töltöm fel. Közben el tudnak azok is érni, akiknek szükségük van sürgősen információs termékeinkre, tanácsainkra. Esténként válaszolok a levelekre, elküldöm a megrendelt termékeket, átnézem a banki kivonatokat. Jó érzés úgy utazni, hogy közben nem szakad meg a kapcsolatod a környezeteddel. Az internet csodálatos világa. Most mondjam, hogy el sem tudnám képzelni az életet nélküle? Mondom!
Miközben nézegettem a kiadó lakásokat, elgondolkodtam azon, hogy néhány éve még ez lehetetlen volt. Vehettél egy újságot, bekarikázhattad az apróhirdetés rovatban a téged érdeklő ajánlatokat. Írhattál egy ajánlat kérő levelet, amely napokig bolyongott a postai szolgáltatások útvesztőjében, majd várhattad, hogy valaki küld egy válasz levelet. Mind ehhez három nappal az indulás előtt hozzáfogni? Elképzelhetetlen lett volna!
Közben sikerül is választani. Következik a foglalás, az előleg átutalása. A fizetési folyamatot levezető program szintén jól áttekinthető. Miután begépelted bankkártyád adatait, már jön is a visszaigazolás. Várnak szeretettel. És íme a választásom Róma belvárosában: Apartment Valiero Flat
Miután megvan a konkrét célpont, következik az utazás logisztikája. Az útvonalat, a közlekedési lehetőségeket újabb virtuális tanulmányút övezi. Róma - Fiumicino B terminál és így tovább...
Legközelebb Rómából jelentkezem.
Elő a jó öreg Google keresőt és indulás Rómába. A szállás közvetítő weboldalak napról napra többen vannak és egyre profibbak. Nyilván tartják az általad már megtekintett helyeket, könnyen áttekinthető rendszerben bemutatják a kiadó ingatlan elhelyezkedését, az elérhetőségét, a felszereltséget, a környék látnivalóit, az árakat és még sok minden mást. A fotók is sokat segítenek a döntés meghozatalában. Természetesen azonnal közvetítik az ajánlat kérésedet és kategóriákba sorolva mutatják, hogy kik adtak érvényes ajánlatot, kik azok akik az általad megjelölt időszakból csak részben rendelkeznek szabad helyekkel, kik nem válaszoltak még és kik adtak nemleges választ. Majd elfelejtettem mondani, mindez angol nyelven bonyolódik.
Az egyik kiemelt szempont részemről az internetes kapcsolat biztosítása volt. Örömmel állapítottam meg, hogy ez már nem is annyira extra igény. Nagyon sok apartman leírása tartalmazta ezt az opciót is.
Kérdezhetnéd, hogy minek az internet, ha pihenni indul az ember! Hát erre több okból is szükség van. Egyrészt a napi programok összeállítását én el sem tudom képzelni e nélkül. Pillanatok alatt tudok információt beszerezni órarendről, közlekedésről, belépő díjak árairól, a nevezetességekről, a vele kapcsolatos történetekről.
A napi fotó termést is ide töltöm fel. Közben el tudnak azok is érni, akiknek szükségük van sürgősen információs termékeinkre, tanácsainkra. Esténként válaszolok a levelekre, elküldöm a megrendelt termékeket, átnézem a banki kivonatokat. Jó érzés úgy utazni, hogy közben nem szakad meg a kapcsolatod a környezeteddel. Az internet csodálatos világa. Most mondjam, hogy el sem tudnám képzelni az életet nélküle? Mondom!
Miközben nézegettem a kiadó lakásokat, elgondolkodtam azon, hogy néhány éve még ez lehetetlen volt. Vehettél egy újságot, bekarikázhattad az apróhirdetés rovatban a téged érdeklő ajánlatokat. Írhattál egy ajánlat kérő levelet, amely napokig bolyongott a postai szolgáltatások útvesztőjében, majd várhattad, hogy valaki küld egy válasz levelet. Mind ehhez három nappal az indulás előtt hozzáfogni? Elképzelhetetlen lett volna!
Közben sikerül is választani. Következik a foglalás, az előleg átutalása. A fizetési folyamatot levezető program szintén jól áttekinthető. Miután begépelted bankkártyád adatait, már jön is a visszaigazolás. Várnak szeretettel. És íme a választásom Róma belvárosában: Apartment Valiero Flat
Miután megvan a konkrét célpont, következik az utazás logisztikája. Az útvonalat, a közlekedési lehetőségeket újabb virtuális tanulmányút övezi. Róma - Fiumicino B terminál és így tovább...
Legközelebb Rómából jelentkezem.
2008. szeptember 11., csütörtök
A Kréta 2008 művelet előkészítése a finishez ért!
Származási hely: Kréta 2008
A szálláshelyünk lefoglalásával gyakorlatilag befejezettnek tekinthetjük krétai egyhetes kirándulásunk előkészületeit. Ma már türelmetlenül vártam a kiválasztott apartman gazdájának e-mailjét, amelyben visszaigazolja foglalásunkat.
Végül nem levél érkezett, hanem a telefonom csörgött. Egy férfi hang rákérdezett, hogy én vagyok-e Mr. Lenkei és beszélek-e angolul. Mondtam, hogy jó helyre csörgött és próbálkozhatunk az angollal, értek egy keveset. Rákérdeztem, hogy rendben van-e a foglalásunk és, hogy nem gond-e az éjfél utáni érkezésünk. Ő azután érdeklődött, hogy megoldott-e a közlekedésünk Heraklionból Plakiásba. Elmagyaráztam, hogy béreltünk egy személygépkocsit, amelyet már a repülőtéren átvehetünk. Abban maradtunk, hogy amint a faluba érkezünk, felhívhatom telefonon és ő értünk jön, hogy a szálláshelyünkre kísérjen. Így már megnyugtatóbbnak tűnik várható éjszakai kalandunk az ismeretlenben.
További képek >>>
2008. szeptember 9., kedd
Kréta 2008
Végre összeállt a krétai utunk logisztikája.
Terv szerint szeptember 13.-kán szombat este fél tízkor száll le a gépünk Heraklion repülőterén. Személygépkocsit béreltünk az interneten keresztül. Bízom benne, hogy jó szolgáltatást választottunk. Angol nyelven bonyolítottuk a foglalást. A megállapodás értelmében egy hölgy vár reánk az érkezési csarnokban és egy nevemet tartalmazó feliratot fog a kezében tartani, hogy egymásra ismerjünk. Én elküldtem neki néhány képtárunk linkjét, hogy legyen kinézetünkről valamilyen előzetes fogalma.
Hosszas keresgélések után Plakias nevű falucskát jelöltük ki főhadiszállásnak. A helység a sziget déli részén a Libiai Tenger partján található. Kiválasztása mellett szólt többek között, hogy stratégiailag nagyon jó az elhelyezkedése a sziget fő látványosságainak elérhetőségét illetően. Nem volt egyszerű, de végül is sikerült rátalálni, arra a gyűjtő oldalra, ahonnan űrlapok segítségével kapcsolatba tudtam lépni néhány igen szép apartman ház tulajdonosával. Ma este kiküldtem egy tucatnyi, - szintén angol nyelven írt - ajánlat kérő levelet, s remélem, hogy holnap már a szállásunk is véglegessé válik.
2008. augusztus 15., péntek
Dél tiroli kihívások
Dél tiroli utunkra három könyvet hoztam magammal. Az egyik Dr. Kenneth Kamler könyve, amelynek címe „Orvos az Everesten”, és az 1996-ban a világ legmagasabb hegyén bekövetkezett, több halálos áldozattal is járó tragikus eseményekről szól. A másik könyv szerzői Marcus Buckigham és Curt Coffman és a címe „Először is szegd meg az összes szabályt”. A szerzők azt taglalják, hogy mit csinálnak másképp a világ legkiválóbb menedzserei. Szokásom szerint több helyen is beleolvastam a könyvbe és nagy érdeklődéssel várom a részleteket. A harmadik könyv elolvasására már egy jó ideje készülődöm. Bill Gates „Üzlet @ a gondolat sebességével” című könyvéről van szó. Az, hogy a világ egyik leggazdagabb embere a közelmúltban vonult vissza az aktív üzleti életből, számomra még izgalmasabbá tette ezt az olvasmányt.
Mire jutottam? Hát nem sokra. A mögöttem lévő öt napban leginkább térképek olvasása kötötte le figyelmemet. A túrákra való felkészülés komoly odafigyelést igényel, s ezt előtérbe kellett helyeznem más kedvenc időtöltéseimmel szemben. Most, amikor e sorokat írom, utolsó esténket töltjük itt. Kint ülök bérelt házikónk piros muskátli virágokkal díszített teraszán és megpróbálok néhány gondolatot leírni az elmúlt öt nappal kapcsolatban. Eredetileg azt terveztem, hogy minden este felkapcsolódom az internetre és a blogunkban leírom az aznapi eseményeket. Ez végül is nem jött össze. Első este kiderült, hogy a zsinór nélküli hálózat hatótávolsága nem ér el a mi apartmanunkig. A következő napokban már meg volt a kapcsolat, de az események sodrásában nem volt rá időm, hogy tervemet megvalósítsam. Ma estére, úgy néz ki, hogy tökéletes az időzítés. Már csak a környezetemből áradó hangulat az, ami akadályozhat az írásban. Előttem egy csésze finom kávé. Mellette még további adag a kiöntőben. Ha felnézek a laptop képernyőéről, akkor csodálatos panorámában gyönyörködhetem. A teraszunk nyugat felé néz. A tőlem jobb oldalon vonuló „Texel Gruppe” elnevezésű hegység hozzánk legközelebb álló csúcsainak sziluettjét látom. A Nap már eltűnt mögöttük, de továbbra is káprázatos fényekkel mintázza meg az eget és a déli irányba úszó felhőket. A táj eme részét a Mutspitz 2294 méter magas csúcsa uralja. Egy kicsit balra tekintve sűrű fenyőerdőkkel borított magaslatok húzódnak, mögöttük pedig a távolban háromezres kékes-szürkés sziklaóriások.
Az elmúlt napokban két nagyobb túrát sikerült összehoznunk. Mindkét esetben kétezer méter fölé jutottunk és több mint ezer méter szintkülönbséget másztunk. Összességében elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel. A Hochwart tervezett csúcsmászása igaz nem járt sikerrel. Az időhiány, az egyre erősödő szél és hideg, mind-mind közrejátszott abban, hogy úgy döntöttünk, nem erőltetjük tovább, hanem inkább visszafordulunk. Az mindenképpen előbbre jutást jelent, hogy közelebbről megismerkedtünk a heggyel. Úgy érezzük, annak ellenére, hogy mi nem vagyunk profi hegymászók, egy legközelebbi kísérlet, amennyiben az idő is úgy akarja, sikerrel fog járni.
Az első nagy túra a Spronser Seen magashegyi tavak vidékére sokat kivett belőlünk. Bár a 2200 méteres magasság egy részét felvonóval tettük meg, a távolságok, az 1700 méter ereszkedés, nagyon elfárasztott bennünket. Gyönyörű augusztusi időnk volt. Felhő csak elvétve volt az égen. Zubogó hegyi patakok, kristálytiszta tavak, itt-ott még a tél maradványként fehérlő hófoltok, a sziklák játékos csipkéi, a számtalan cserje és virágféleség, a horizontot körbe ölelő távolabbi hegyek, mind-mind fokozták e hely varázsát. Meg kell küzdened, hogy eljuss idáig. De az élmény felejthetetlen- Mindenképpen megéri.
Ma délelőtt Merano keskeny sétáló utcáit jártuk. Elkápráztatott bennünket a zsibongó tömeg, a gazdag kirakatok, a színvonalas üzletek, az egymást érő, impozáns éttermekből áradó illatok, a szép épületek és a sok-sok színes virágzuhatag minden felé.
Délutánra ismét rendesen elfáradtunk. A két város közötti szintkülönbséget csodálatos tájat átszelő libegővel tettük meg. Útba ejtettük a feszített víztükörrel rendelkező városi strandot. Kellemesen felfrissülve vágtunk neki a centrum és a szállásunk között lévő emelkedő leküzdéséhez. Finom ebéddel kényeztettük magunkat, majd a késő délutánt a hűvös szobában pihenéssel töltöttük.
Holnap robogunk az autópályán hazafelé. Folytatjuk a kihívásokban gazdag hétköznapjainkat, s közben tervezzük a következő - feltöltődést nyújtó -, utunkat eddig még nem látott ismeretlen tájak felé.
Mire jutottam? Hát nem sokra. A mögöttem lévő öt napban leginkább térképek olvasása kötötte le figyelmemet. A túrákra való felkészülés komoly odafigyelést igényel, s ezt előtérbe kellett helyeznem más kedvenc időtöltéseimmel szemben. Most, amikor e sorokat írom, utolsó esténket töltjük itt. Kint ülök bérelt házikónk piros muskátli virágokkal díszített teraszán és megpróbálok néhány gondolatot leírni az elmúlt öt nappal kapcsolatban. Eredetileg azt terveztem, hogy minden este felkapcsolódom az internetre és a blogunkban leírom az aznapi eseményeket. Ez végül is nem jött össze. Első este kiderült, hogy a zsinór nélküli hálózat hatótávolsága nem ér el a mi apartmanunkig. A következő napokban már meg volt a kapcsolat, de az események sodrásában nem volt rá időm, hogy tervemet megvalósítsam. Ma estére, úgy néz ki, hogy tökéletes az időzítés. Már csak a környezetemből áradó hangulat az, ami akadályozhat az írásban. Előttem egy csésze finom kávé. Mellette még további adag a kiöntőben. Ha felnézek a laptop képernyőéről, akkor csodálatos panorámában gyönyörködhetem. A teraszunk nyugat felé néz. A tőlem jobb oldalon vonuló „Texel Gruppe” elnevezésű hegység hozzánk legközelebb álló csúcsainak sziluettjét látom. A Nap már eltűnt mögöttük, de továbbra is káprázatos fényekkel mintázza meg az eget és a déli irányba úszó felhőket. A táj eme részét a Mutspitz 2294 méter magas csúcsa uralja. Egy kicsit balra tekintve sűrű fenyőerdőkkel borított magaslatok húzódnak, mögöttük pedig a távolban háromezres kékes-szürkés sziklaóriások.
Az elmúlt napokban két nagyobb túrát sikerült összehoznunk. Mindkét esetben kétezer méter fölé jutottunk és több mint ezer méter szintkülönbséget másztunk. Összességében elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel. A Hochwart tervezett csúcsmászása igaz nem járt sikerrel. Az időhiány, az egyre erősödő szél és hideg, mind-mind közrejátszott abban, hogy úgy döntöttünk, nem erőltetjük tovább, hanem inkább visszafordulunk. Az mindenképpen előbbre jutást jelent, hogy közelebbről megismerkedtünk a heggyel. Úgy érezzük, annak ellenére, hogy mi nem vagyunk profi hegymászók, egy legközelebbi kísérlet, amennyiben az idő is úgy akarja, sikerrel fog járni.
Az első nagy túra a Spronser Seen magashegyi tavak vidékére sokat kivett belőlünk. Bár a 2200 méteres magasság egy részét felvonóval tettük meg, a távolságok, az 1700 méter ereszkedés, nagyon elfárasztott bennünket. Gyönyörű augusztusi időnk volt. Felhő csak elvétve volt az égen. Zubogó hegyi patakok, kristálytiszta tavak, itt-ott még a tél maradványként fehérlő hófoltok, a sziklák játékos csipkéi, a számtalan cserje és virágféleség, a horizontot körbe ölelő távolabbi hegyek, mind-mind fokozták e hely varázsát. Meg kell küzdened, hogy eljuss idáig. De az élmény felejthetetlen- Mindenképpen megéri.
Ma délelőtt Merano keskeny sétáló utcáit jártuk. Elkápráztatott bennünket a zsibongó tömeg, a gazdag kirakatok, a színvonalas üzletek, az egymást érő, impozáns éttermekből áradó illatok, a szép épületek és a sok-sok színes virágzuhatag minden felé.
Délutánra ismét rendesen elfáradtunk. A két város közötti szintkülönbséget csodálatos tájat átszelő libegővel tettük meg. Útba ejtettük a feszített víztükörrel rendelkező városi strandot. Kellemesen felfrissülve vágtunk neki a centrum és a szállásunk között lévő emelkedő leküzdéséhez. Finom ebéddel kényeztettük magunkat, majd a késő délutánt a hűvös szobában pihenéssel töltöttük.
Holnap robogunk az autópályán hazafelé. Folytatjuk a kihívásokban gazdag hétköznapjainkat, s közben tervezzük a következő - feltöltődést nyújtó -, utunkat eddig még nem látott ismeretlen tájak felé.
A képek egy részét itt megnézheted: Dél Tirol
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)