2007. december 26., szerda

Új otthon a nap alatt

"Egyenként kiürítettük a borosüvegeket apró cantinánkban, és apránként tanultunk Toszkánáról - hegyeiről, fényeiről, művészetéről, ételeiről és italairól, és mindenek előtt az egyszerű, szenvedélyes, életbe-szerelmes embereiről. Majdnem, hogy saját magunk ellenére, megtanultunk úgy élni, és élvezni az életet, mint a toszkánok - piano, piano, con calma."

A karácsonyi ünnep alatt "megettem" ezt a varázslatos könyvet. Úgy éreztem, hogy részese vagyok én is ennek az otthon keresésnek. És megerősítette hitemet, hogy az ember bárhol a világon otthonra lelhet, ha békében van önmagával és nyitott ember társai iránt.

Gazdagabb lesz a lelked, ha te is elolvasod.

Boldog és Békés Karácsonyt mindenkinek!

Máté Ferenc:
Toszkána hegyei
Új otthon a nap alatt

Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!

2007. november 10., szombat

Volt egy farmom Afrikában

Valamikor láttam a könyv alapján készült filmet. Lenyűgöző élmény volt!
Nemhiába kapott 7 Oscart.
És most itt a könyv. Elkezdtem olvasni. Már az első oldalak után tudom, hogy feliratkozik legkedveltebb olvasmányaim sorába. Mindig is vonzottak a távoli tájak.
"A földnek nem volt zsírja, nem volt dús növényzete; maga a hatezer lábnyi magason átszűrt Afrika volt ez, egy kontinens finom esszenciája. A színek száraz, égetett színek, a cserépedények színei. A fák lombja könnyű és ritkás, formája egészen másféle, mint az európai fáké; nem ívben, vagy kupolla alakban nőtt, hanem vízszintes rétegekben, és ez az alakzat a magas, magányosan álló fákat a pálmákhoz tette hasonlatossá, vagy hősi, romantikus képzeteket keltett, nagy, felcsavart vitorlázatú hajókat juttatott eszébe az embernek, és az erdő szélét nézve az volt a benyomása, mintha furcsa mód finoman vibrálna, hullámzana az egész erdő."

Január 3-án a Tv-2 újból műsorra tűzte a filmet. Közben a könyvet is elolvastam.

Megvetni lábadat a távoli Kenyában, küzdeni a kávé ültetvény felvirágoztatásáért, örülni a kiváló termésnek, majd kétségbe esve, tehetetlenül szemlélni, ahogy egy éjszaka minden a tűz martalékává lesz, a jövőbe vetett hittel és reményekkel együtt.
Szabadnak lenni és egyben birtokolni azt, akit annyira szeretünk. Tudni elengedni, majd visszavárni, csendesen örülni és hosszú estéken át történeteket mesélni, illetve hallgatni. Mindez körbe lengve Afrika illatával és színeivel.
Egy szép napon jön a hír, hogy a kedves soha többé nem tér vissza, és mintha megszűnne a világ létezni...
Ha olyan messze van az, ahová készülsz Mszabu - mondta Farah, a hűséges házi szolga - akkor nagy tüzet gyújts, hogy megtaláljam azt a helyet.
Miután Karen elhagyta Afrikát, Gustav Mohr levélben számolt be egy különös esetről, amely Denys sírjánál történt."A maszájok jelentették a ngongi rendőr főnöknek, hogy napkelte és napnyugta idején többször láttak oroszlánokat Denys Finch-Hatton sírján a hegyekben. Egy hím és egy nőstény járt oda, és sokáig álltak, vagy feküdtek a síron."
(Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában).

Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!